Nagyanyáink karácsonyi finomságai, népi étkek, hagyományok

Jelenkorban is megállják a helyüket nagyanyáink karácsonyi finomságai. Lássuk, milyen népi étkek kerültek régen az asztalra, milyen hagyományok maradtak az utódokra!

A paraszti és a nagypolgári családoktól számtalan hagyomány maradt ránk, amelyek főként a konyhából származnak. Ezeket az ételeket mind a mai napig fogyasztjuk a karácsony körüli időszakban.

Vajon mit ehettek a nagyszüleink a karácsonyi időszakban illetve azok az ételek milyen babonákhoz kapcsolódtak?

A borsó, a mák és a bab minden esetben a bőséget jelképezte, ezért sűrűn készítették el. Talán kevesen tudják, de az alma a termékenységet szimbolizálta, ezért karácsony és újév tájékán számtalan almás sütemény és étel készült. Ezek azok az alapanyagok, amelyek a régi paraszti és nagypolgári családoknál mindenképpen helyet kaptak az ünnepi asztalon.

Mit fogyasztottak Szenteste?

Régebben már délután 4 órától elkezdték a vacsorázást, de volt olyan család ahol erre 7 óra körül került sor. Ahány ház annyi szokás, mondták akkoriban. Halat, húsos ételeket, bejglit és zserbót is megtalálhattunk ebben az időben az ünnepi asztalon. Régen a karácsony előtti napokat böjtéi ételek fogyasztása kísérte. Ezeken a napokon húsételt és tejterméket tilos volt fogyasztani.

Sokszor a vacsorát az esthajnalcsillag megjelenéséhez vagy az esti harangszóhoz igazították. Sok család csak az éjféli mise után ült le az asztalhoz.

Népi étkek

December 24-én, a legtöbb helyen a böjti bableves fogyasztották el, amely nem tartalmazott húst és tejterméket. A halról talán kevesen tudják, de tipikus böjti étel volt. Emellett gyakran fogyasztottak savanyú káposztát, halászlét, rántott- vagy sült halat. Az édesség minden esetben mákos vagy diós bejgli volt.

Disznótoros finomságok

Karácsonykor nagyon sok helyen a disznóvágást erre az időszakra tették, így az ünnepi asztalra rendre felkerültek a disznótoros ételek. A fő fogások között gyakorta feltűnt a pulyka, amelyet vagy gesztenyével töltöttek meg, vagy csak egyben megsütötték. Ilyenkor a sültek előtt húslevest, orjalevest is fogyasztottak. Olyan családok is akadtak ahol vadhúst tettek az ünnepi asztalra. Akik kedvelték az extrémebb ételeket, azok készítettek halkocsonyát vagy a disznóvágásból megmaradt alapanyagokat dolgozták fel kocsonyának.

Mást ettek a polgárok és mást az arisztokraták

Minden ünnepi asztal különbözött, hiszen a polgárok és az arisztokraták is más és más ételeket engedhettek meg maguknak. A polgári és az elit családok az ünnepek idején sokkal változatosabban tudtak étkezni. Sokszor kerültek az ünnepi asztalra fogolyból, szarvasból vagy fácánból készült ételek.

A 19. században minden magasabb társadalmi osztálybeli hölgytől elvárták, hogy kitűnő háziasszonyok is legyenek, amellett, hogy kitűnően öltözködtek és minden illemszabályt ismertek. A sütés-főzés tudománya mellett a házi cukrászattal is ők foglalkoztak. Minden hölgynek tudnia kellett akár 18 vagy 20 főre is ételt készíteniük, hiszen nagyon sokszor rendeztek különleges estélyeket, amelyre sorra érkeztek az éhes vendégek. Azonban ezek a hölgyek nem egyedül voltak a konyhai feladatokra, hiszen számtalan háztartási alkalmazott segítette a munkájukat. Lényegében ők irányították a műveleteket és a recepteket is ők találták ki. Egészen a 20. század legelső feléig tartottak ezek a különleges lakomák, amelyre annyit készültek az akkori háziasszonyok. Nem ment ritkaságszámba hogy 6-7 fogást is tálaltak egy-egy eseményen. Előétel, leves, halétel, többféle húsos étel, desszert és gyümölcs is került az asztalokra.

Ma mit teszünk az ünnepi asztalra?

Mézes süti és dió a karácsonyi asztalonMézes süti és dió a karácsonyi asztalon

Ha ma megkérdezzük a családokat, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, akkor a következő válaszokat kaphatjuk: rántott hal, töltött káposzta, húsleves, sült pulyka, töltött pulyka. Sokan teszik le a voksukat a kocsonyára. A családoknál a szilvával vagy a gesztenyével töltött csirkemell sem ritka az ünnepi asztalon. A majonézes saláták, így a majonézes burgonyasaláta vagy a francia saláta is igen nagy divat. A majonézes burgonyasalátába bele szokott kerülni a lila hagyma is, hiszen így a legfinomabb.

Ahol kedvelik a töltött húsokat, ott rendre helyet kapnak a különféle vagdaltak, amit szinte számtalan variációban készíthetünk el. Nagyon népszerű a saláták mellé a kaszinótojás is.

És a karácsonyi finomságok?

Sütemények közül divatban maradt a bejgli, amely lehet diós, mákos is. Nem egyszerű úgy elkészíteni, hogy ne repedjen meg, ezért érdemes nagyanyáink jól bevált receptjeit alkalmazni. A kalács, a töltött kalács és a patkó is sok asztalra felkerül.

A különleges sütemények közül a zserbó és a lekvárral töltött linzer is kelendő, de vannak, akik a karácsonyi fatörzsre illetve az almás lepényre [1][2] szavaznak. Egyre több helyen divat a karácsonyi torta elkészítése is, amely lehet narancsos vagy akár egy finom citromos torta. Azoknál a családoknál, ahol az ünnepek idején több vendég is megfordul, a háziasszonyok előszeretettel készítenek hókiflit és számtalan pogácsát.

Néhány karácsonyi népszokás

Adománygyűjtő népszokás a mendikálás, amely koldulást jelent és elsősorban a gyerekek jártak adományokat gyűjteni. A kicsik bekopogtattak a házakhoz ott karácsonyi énekeket adtak elő némi ajándék fejében. A kántálás a karácsonyi éneklés és verselés volt, amikor a házak lakóit énekkel köszöntötték. Egészen éjfélig jártak a családokhoz a felnőttek és énekeket adtak elő.

A betlehemezés még ma is nagy divat. A Jézus születésének teljes történetét mutatták be, egy-egy egyházi előadás keretében. A szereplők pásztoroknak öltöztek és házilag készített jászollal adták elő műsorukat. Sokszor a házakhoz is elmentek a betlehemi kis templomaikkal. Tréfás beszédeket és szent énekeket adtak elő a házak lakóinak.

Karácsony éjfélig jártak szintén pásztorjárásra ekkor bundát viseltek, amit kifordítottak és tarisznyát akasztottak a vállukra. Mindenkinek pásztorbot volt a kezében és így játszották el a pásztor jeleneteket ahol a kicsi pásztor vitte a jászolt. Minden előadás végén adományokat vártak cserébe az előadásokért. A kántortanítók a karácsonyi böjt idején a családoknak ostyát küldött, amely a karácsonyi vacsora részét képezte. Fokhagymával és mézzel fogyasztották.

A vesszőhordás is nagy sikernek örvendett. Ekkor a pásztorok vesszővel a kezükben jártak. A gazdaasszonyok néhány szál vesszőt húztak ki a kötényükkel, mindezt azért, hogy az állatok a következő évben jó egészségnek örvendjenek. Cipót, bort esetleg pénzt is adtak a vesszőért. A kapott vesszővel a ház asszonya megveregette az állatokat.

István napjától egészen december 26-ig tart a regölés, amely egy természetvarázsló ének mondás és különleges köszöntés. Ez is az adománygyűjtő népszokások közé tartozott és tartozik mind a mai napig. Énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a regösök a házaknál.

Szent János napjához kötődik a borszentelés. Ezen a napon áldották meg a bort, amelyet a családok a templomba vittek a paphoz. Állatokat és beteg embereket gyógyítottak ezzel a borral. Sok helyen még a boroshordókba is került ebből a borból.

Még egy utolsó különleges népszokás van, ez az aprószentek napja, amely december 28-hoz köthető. Ekkor a kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe kerül sorra. A gyermek Krisztus keresésekor Heródes király sok fiúcsecsemőt megöletett. Az aprószentek napján a gyerekeket átküldték a szomszédba, ahol megvesszőzték őket, mindezt azért, hogy egészséges maradjon. Ezt a népszokást már nem nagyon tartják.

–PZ–

Ez teszik, ezt megosztom!

Szólj hozzá!

18 − tizenegy =